KK 2. szám I. Az alapítvány nyilvántartásba vételekor a bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy az alapítvány a törvényben meghatározott feltételeknek megfelel-e, és a bejegyzés alapjául szolgáló alapító okirat a törvényben meghatározott kellékeket tartalmazza-e. Ennek keretében elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a) az alapítvány neve a jogi személyek elnevezésére vonatkozó szabályoknak megfelel-e [Ptk. 77. § (3) bekezdés]; b) tartós és közérdekű célra történt-e az alapítvány létrehozása; c) az alapítvány célját szolgáló vagyon rendelkezésre áll-e, illetőleg az alapítvány működésének megkezdéséhez elégséges-e. II. Ha az alapító okirat a törvényben meghatározott feltételeknek nem felel meg, a szükséges kellékeket nem tartalmazza, vagy a felajánlott vagyon a cél eléréséhez illetőleg a működés megkezdéséhez előreláthatólag nem elegendő, az alapító okiratot a bíróság hiánypótlásra adja vissza, azzal a figyelmeztetéssel, hogy amennyiben az alapító az okiratot ismét hiányosan nyújtja be, illetőleg a vagyont a bíróság által megjelölt értékre nem egészíti ki, a bíróság a nyilvántartásba vételt meg fogja tagadni. Az alapítvány nyilvántartásba vételéről vagy a nyilvántartásba vétel megtagadásáról szóló határozat a nemperes eljárásra vonatkozó szabályok szerint fellebbezéssel támadható. III. Amennyiben a bíróság köteles kezelő szerv (szervezet) kijelöléséről gondoskodni, ilyenként az alapítvány célja szerinti működési területű jogi személyt vagy jogi személyiséggel nem rendelkező, de hivatásánál fogva erre alkalmas más személyt jelölhet ki. A kezelő szerv kijelölése és a kijelölés visszavonása tárgyában a bíróság nemperes eljárásban határoz, a határozat ellen jogorvoslatnak van helye. IV. A bíróság peres eljárásban dönt az alapítvány megszüntetése tárgyában, ha erre a kezelő szervnek az alapítvány célját veszélyeztető tevékenysége miatt kerül sor. V. A bíróság - amennyiben az alapító okirat másképpen nem rendelkezik - az alapítványt megszüntető határozatában dönt a megszűnt alapítvány vagyonának sorsáról. A Polgári Törvénykönyvnek az alapítványra vonatkozó, az 1987. évi 11. törvényerejű rendelettel törvénybe iktatott egyes rendelkezéseit az 1990. február 1. napján hatályba lépett 1990. évi I. törvény és az 1994. január 1. napján hatályba lépett 1993. évi XCII. törvény módosította. I. A Ptk. módosított 74/A. §-ának (2) bekezdése szerint az alapítvány a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre. A nyilvántartásba vétel nem tagadható meg, ha az alapító okirat az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel. A bíróságnak a nyilvántartásba vétellel kapcsolatos eljárása során azt kell vizsgálnia, hogy az alapító okirat formailag és tartalmilag megfelel-e a Ptk.-ban meghatározott követelményeknek. Nem vizsgálhatja az alapítvány célszerűségét és ennek gazdasági hasznosságát. A Ptk. 74/B. §-ának (1) bekezdése szerint az alapító okiratban meg kell jelölni az alapítvány a) nevét, b) célját, c) a céljára rendelt vagyont és annak felhasználási módját, d) székhelyét. I/a A bíróságnak vizsgálnia kell, hogy az alapítvány által választott név megfelel-e a Ptk. 77. §-ának (3) bekezdésében foglalt, a jogi személyek nevével kapcsolatos rendelkezéseknek. E vonatkozásban a névazonosság, a névvalódiság és névszabatosság követelményeit megfelelően alkalmazni kell (Közigazgatási Kollégium 1. sz. állásfoglalása), azzal azonban, hogy az alapítvány céljára figyelemmel kell megállapítani azt az "azonos területet", amelyben az alapítvány nevének más alapítványtól különböznie kell [Ptk. 77. §-ának (3) bekezdése]. I/b Kizárólag a tartós és közérdekű célra rendelt vagyon tekinthető alapítványi vagyonnak, és csak az ilyen célú alapítványokhoz kapcsolódhatnak pénzügyi, adózási kedvezmények. Közérdekűnek minősül a cél elsősorban akkor, ha az a társadalom vagy egy szélesebb közösség érdekét szolgálja. A közérdekűség fogalmát azonban nem lehet csupán az érintett (kedvezményezett) személyek száma alapján megítélni. Közérdekű lehet a célja annak az alapítványnak is, amely kisszámú közösség vagy adott esetben egyetlen ember érdekét szolgálja, de célja nem elsődlegesen jövedelemszerző, illetőleg vagyongyarapító jellegű, hanem az általános társadalmi értékítélet szerint a köz érdekében is álló célt szolgált. Ilyen lehet többek között bizonyos alkotmányos kötelezettségek alapítvány útján való teljesítése; valakinek emberiességi, humánus érzésből való támogatása vagy valamelyik tudományos, művészeti, környezetvédelmi, vallási stb. célkitűzés. Így például a súlyos betegségben szenvedő egyén gyógyulásának elősegítésére létesült alapítvány is közérdekűnek tekinthető, vagy a tehetséges pályakezdő művész, tudományos kutató képzését elősegítő ösztöndíj alapítása is közérdekű célt szolgál végső soron. I/c Az alapítványnak célja eléréséhez megfelelő vagyonnal
kell rendelkeznie. A bíróságnak a nyilvántartásba vételkor azt kell vizsgálnia,
hogy a vagyon terjedelme a céllal összhangban áll-e. - Az alapító a működés megkezdéséhez szükséges vagyont bocsátja az alapítvány rendelkezésére, és lehetővé teszi, hogy az alapítványhoz bárki csatlakozhassék (nyílt alapítvány), vagy - az alapító a cél megvalósításához szükséges vagyont bocsátja az alapítvány rendelkezésére úgy, hogy ez az összeg csatlakozással nem növelhető (zárt alapítvány). A nyílt alapítvánnyal az alapító rendelkezésére bocsátott vagyon csak az alapítvány működésének megkezdését szolgálja, hiszen a későbbiek során ez a vagyon a csatlakozó személyek felajánlásával, esetleg az alapítvány gazdálkodásával, vállalkozási tevékenységével elért nyereségével tovább gyarapodhat. A bíróságnak tehát nyílt alapítvány esetében azt kell vizsgálnia, hogy az alapító által rendelkezésre bocsátott vagyon az alapítvány működésének megkezdéséhez elégséges-e. Zárt alapítványnál az induló vagyon hozadékát az esetleges vállalkozói tevékenységből befolyt vagyonszaporulat növelheti, ezért a bíróságnak a célhoz igazodó vagyon megfelelőségét ennek figyelembevételével kell vizsgálnia. A nyílt és zárt alapítvány nem jelent merev kötöttséget, az alapító egy alapító okiratban a vagyonról bármely (akár mindkét) formában rendelkezhet. II. A Ptk. 74/A. §-nak (4) bekezdése szerint az alapítványt annak székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetőleg a Fővárosi Bíróság (a továbbiakban együtt: bíróság) veszi nyilvántartásba, az alapító által a kérelemmel együtt benyújtott alapító okirat alapján. A kérelem tárgyában a bíróság soron kívül, nemperes eljárás keretében határoz (1958. évi 5. tvr. IV. fejezet). A bíróságnak a nyilvántartásba vétel vagy a kérelem megtagadása tárgyában hozott végzése ellen a Pp. 257-259. §-iban foglaltak szerint van helye jogorvoslatnak. III. A Ptk. 74/C. §-nak (1) bekezdése szerint az alapító okiratban az alapító kijelölheti a kezelő szervet, illetőleg ilyen célra külön szervezetet is létrehozhat. A kezelő szerv (szervezet) az alapítvány általános ügydöntő, ügyvezető és képviselő szerve. E feladatokat az alapító nem láthatja el, így az alapító az alapítvány kezelője egyben nem lehet, mert törést szenvedne az az alapvető jogelv, hogy az alapítvány létrehozása után az alapító - a számára esetleg adókedvezményt is nyújtó vagyonnal - a továbbiakban nem rendelkezhet sem kizárólagosan, sem oly módon, hogy akár közvetlenül, akár közvetett módon az alapítványi vagyon felhasználásáról való döntésben meghatározó szerepet játszik. Az alapító kezelőként kurátorokból (gondnokokból) álló kuratóriumot hozhat létre. A kuratórium az alapítvány kezelő szerveként járhat el. Az alapítványnak ebben az esetben is meg kell felelnie a Ptk. 29. §-ában meghatározott - a jogi személyeket illető - minimális feltételeknek. A jogi személy létesítéséről szóló okiratban meg kell állapítani - többek között - annak tevékenységét és képviselőjét. Ehhez tartozik az is, hogy az okirat a döntéshozó, valamint az ügyintéző személyeket és tevékenységüket meghatározza. Amennyiben tehát az alapító az alapítvány kezelő szerveként kuratóriumot jelöl ki, a kuratóriumnak - az alapítvány céljával, vagyonával összhangban álló - döntéshozó, ügyintéző és képviselő feladatokat kell ellátnia. Az alapítvány jogi személyként való működtetése, az alapító okiratban meghatározott cél megvalósítása így biztosítható. A kuratórium összetételét és döntéshozó mechanizmusát ennek megfelelően kell kialakítani és az alapító okiratban meghatározni. A jogi személy - mint szervezet - csak akkor tud jogviszony alanya lenni, ha az alapító okiratban az alapítvány kezelője nevében eljáró, képviseletre jogosult magánszemélyt is megjelölik, aki a kuratórium döntéseit harmadik személyekkel szemben képviseli és érvényes jognyilatkozatokat tesz. Nincs akadálya annak, hogy az alapító a kuratórium egyik tagja vagy annak elnöke legyen, s így az alapítvány céljának megvalósítását közvetlenül figyelemmel kísérhesse és azt elősegíthesse, meghatározó szerepe azonban a kuratóriumban sem lehet. Ha az alapító a kezelő kijelöléséről nem rendelkezett, illetőleg a kijelölt szerv e feladat ellátását nem vállalja, a bíróság köteles kezelő kijelöléséről gondoskodni [Ptk. 74/C. § (2) bekezdés]. Ugyancsak a bíróság gondoskodik a kezelő szerv kijelölésének visszavonásáról és új kezelő szerv kijelöléséről abban az esetben, ha az alapító halála (megszűnése) után a kijelölt kezelő szerv tevékenységével az alapítvány célját veszélyezteti. Ezekben az esetekben kezelő szervként (szervezetként) az alapítvány célja és feladata szerinti tevékenységet folytató személyt indokolt kijelölni. Ilyen lehet például az alapítvány céljával azonos vagy hasonló tudományág, illetőleg kulturális területen működő tudományos intézet, múzeum, egyesület stb. Kezelő szervként kijelölhető olyan magánszemély vagy magánszemélyek olyan társulása is, aki (amely) hivatásszerűen lát el ilyen feladatot. A törvény ugyan kezelő szervről (szervezetről) rendelkezik, így a grammatikai értelmezés alapján magánszemély kijelölésére nem kerülhet sor, indokolt esetben azonban - ha erre alkalmas jogi személy nincs - kezelőként hivatásszerűen ezzel foglalkozó magánszemély is kijelölhető. A kezelő szerv kijelölése és a kijelölés visszavonása tárgyában a bíróság nemperes eljárás során hoz határozatot, amely ellen jogorvoslatnak van helye. IV. Az alapítvány megszüntetésére a hatályos jogi rendelkezések szerint több esetkörben kerülhet sor. Az egyik esetben a Ptk. 74/E. §-nak (4) bekezdése szerint a bíróság az alapítványt megszüntetheti, ha a kezelő szerv (szervezet) tevékenységével az alapítvány célját veszélyezteti, s az alapító- a bíróság felhívása ellenére - a kijelölést nem vonja vissza, és kezelőként más szervet nem jelöl ki. A törvény nem rendelkezik arról, hogy ez az eljárás kinek a kezdeményezésére indulhat. A jogvita jellegére figyelemmel ezekben az ügyekben indokolt, hogy a bíróság peres eljárás során hozza meg határozatát. Az eljárás az érdekelt (pl. az alapítványhoz csatlakozó), illetőleg az ügyész keresete alapján indulhat meg. Keresetindítás nélkül a bíróság nem járhat el. Ez irányadó a Ptk. 74/F §-a (2) bekezdésében szabályozott eljárásra is. Ezt az értelmezést támasztja alá a Ptk. 74/A. §-a (3) bekezdése szerinti - jellegében és végeredményében hasonló - eljárás, amikor az ügyész keresete alapján indult peres eljárásban kell az alapítvány megszüntetéséről döntenie a bíróságnak. V. Különleges feladatokat ír elő a bíróságok számára a törvény 74/E. §-nak (5) bekezdése, a megszűnt alapítvány vagyonának hovafordításáról. A bíróságnak, amennyiben az alapítványt maga szünteti meg, határozatában kell rendelkeznie - az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában - arról, hogy a megszűnt alapítvány vagyonát mely hasonló célú alapítvány támogatására kell fordítani [Ptk 74/E. § (5) bek.].
|